Az idén Modigliana-ban foglaltunk szállást Emilia - Romagna tartományban. A helyre az interneten bukkantunk, miközben szállásokat keresgéltünk a környéken. Olyan helyre szerettünk volna menni, ahonnan könnyen elérhető a tenger Rimini és Ravenna, de Firenze és más toszkán városok is. Így esett a választásunk Modigliana-ra. A szállásunk tulajdonképpen Modigliana-n kívül volt 3 km-re a hegyek között a szőlőültetvényekkel körülvett részen. Szomszéd sehol, csak a másik dombon, tulajdonképpen teljesen egyedül voltunk, kisgyermekes családok számára kitűnő helyen. A berendezés gyönyörű volt és életemben először voltam ennyire jól felszerelt konyhában. Még sajtreszelő és tésztaszűrő is volt, ami persze nem annyira meglepő Olaszországban mégsem általános. A kések, az edények a serpenyők, minden kifogástalan volt, még olívaolaj és balzsamecet is volt a konyhaasztalon. A tulajdonos Stefano Scalini, aki Quartarola néven borokat is forgalmaz. Bevallom őszintén nem voltam a bortól elragadtatva annyira, túl magas volt az alkoholtartalma és különösebben illata sem volt. Az íze némileg kárpótolt, de magamtól nem vásárolnék belőle.
Képek a szállásról és a környékről
Agriturismo Case Nuove, Stefano Scalini
Modigliana, Via Casa delle Suore 10.
Modigliana alig több mint 4000 lakosú városka. Látványosságai közé tartozik a Ponte San Donato híd és a Dóm. Itt élt Don Giovanni Veritá (1807- 1885), aki a város legismertebb lakója volt, egy igazi olasz hazafi, aki Olaszország egyesítése mellett szállt síkra.
Palmanova
Az első városka melyet meglátogattunk még útközben az Palmanova volt, mely északkeleten fekszik Udinétől 27 km-re. A város a 16. században épült, máig megőrizte 9 szögletű formáját. 1797-ig Velence fennhatósága alá tartozott, amikor az osztrák haderő sikeresen bevette. Napóleon csapatai kiűzték az osztrákokat és elfoglalták egész Velencét. Az 1797-es békeszerződésben Napóleon a Habsburg Birodalomnak adta a várost. 1805-ben a pozsonyi béke után saját Itáliai Királyságához csatolta, majd 1814-ben a bécsi kongresszus után Velence és szárazföldi birtokai Ausztriához kerültek. Az osztrák időszak 1866-ig tartott, mikor Friuli és Veneto az Olasz Királysághoz került. Az első világháborúban az olasz haderő fontos támaszpontja volt a város. Palmanova-t 1960-ban olasz műemlékké nyilvánították. A történelméről dióhéjban ennyit kívántam leírni. Lássuk ezt a gyönyörű várost közelebbről.
A központi tere a Piazza Grande, mely pontosan hatszögletű, itt található a templom, a városháza és számos kávézó is. Mi a Caffetteria Torinese-t választottuk. Kiderült jó helyre érkeztünk, mert a Caffetteria Torinese-t a Gambero Rosso olasz borkalauz 2011-ben az év legjobb bárjává választotta. A bár 1938-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt.
Fontosnak tartják a minőséget, nem kínálnak cukros és mesterségesen színezett üdítőket, sem aromákkal készült ételeket. Széles a borkínálat és a borokhoz választható falatkák, nyers sonkák, sajtok és halak. A kínálatot mindig a szezonhoz igazítják. Mi kávét és fagylaltot kóstoltunk valójában. A csokoládéfagylaltjuk a legjobb volt, melyet ezen a nyaraláson Olaszországban ettem. A kávé pont olyan, ahogyan szeretem, pár sötét, sűrű krémes korty a forró csésze alján, fekete és aromás, természetesen cukor nélkül keserűen.
A forró csokoládéhoz a világ legjobb kakaóit használják Valrhona-t, Michel Cluizel-t és Domori-t.
Cím:
Palmanova, Friuli - Venezia Giulia
Piazza Grande 9.
Tel: 0432920732
www.caffetteriatorinese.com
A három városkapu (Porta Aquileia, Porta Udine, Porta Cividale) közül az egyik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése