Ezt a receptet már régóta el akartam készíteni, most végre volt rá alkalom. Az Ínyesmester szakácskönyvében található a Teához valók, minyonok fejezetben. Egyszerű, elronthatatlan és tartós sütemény. Kezdők is kipróbálhatják nyugodtan. Viszonylag gyorsan elkészül, nekem ez a mennyiség egy tepsiben elfért, igaz elég szorosan raktam őket.
Hozzávalók:
- 17 és fél dkg liszt
- 14 dkg vaj
- 10 dkg cukor
- 2 tojás sárgája
- fél citrom reszelt héja
- 1 tojás fehérje
- baracklekvár a közepébe
- 10 dkg mandula darabokra vágva
 |
| Sütés előtt |
Elkészítés:
A lisztet összekeverjük a cukorral és belemorzsoljuk a vajat.
Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a tojássárgákat. Összegyúrjuk és golyókat formázunk belőle.
Minden golyót tojásfehérjébe mártunk, az ujjunkat belenyomjuk a tészta közepébe, a széleit pedig beleforgatjuk a mandulába. Szebb, ha hámozott mandula pelyhet használunk, én ezúttal nem azt használtam, de hogyha be tudjátok szerezni, akkor sokkal jobb.
Egy tepsi aljába sütőpapírt teszünk és kivajazzuk. Erre ráhelyezzük a mandulás süteményeket.
180 fokon sütjük körülbelül 20 percig, de érdemes azért figyelni.
Amikor elkészült hagyjuk hűlni a tepsiben, mert törékeny.
A közepébe lekvárt teszünk. Természetesen bármilyen lekvárt használhatunk, de az eredeti receptben baracklekvár szerepel.
Többször írtam, hogy Magyar Elek könyve az egyik kedvencem. Most is szeretnék belőle idézni.
"
Ötórai tea, és ami hozzá való:
Az angol five o' clock tea, magyarul ötórai tea elnevezése és fogalma lassanként valósággal kiszorítja a francia 'zsúr' szót a pesti ember szótárából. A hajdan itt nálunk is oly népszerű zsúr, amely szinte járvány módra terjed el annak idején az egykori jámbor, kávés, kompótos, kuglófos 'uzsonnák' helyett, szemmel láthatóan mindinkább elangolosodik. Nem csak azon látszik meg az anglikanizálódás e folyamata, hogy a csészékből a szalmasárga orosz- kínai karavántea helyett zöldesbarna angol- indiai tea szinte kábító illata párolog felénk. Nem csak azon, hogy szakértő helyeken az igazi szendvics, amely tudvalevően két egymásra helyezett vajjal megkent, kaviárral vagy más ínyencfalattal megtöltött zsemlye- vagy kenyérszeletekből áll, elfoglalja jogos helyét az asztalkákon az eddig divatos fél szendvicsek mellett. Nemcsak abban hogy az angol kekszek, 'gingerbread'-ek (gyömbéres sütemény) változatos sokfélesége mind nagyobb arányokat ölt, hanem abban is, hogy a délutáni összejövetelek ideje hovatovább inkább a londoni szokásokhoz igazodik, mint a párizsihoz. Korábban kezdődik, csakugyan öt óra tájban, de korábban is végződik, hogy a házigazdák és vendégeik kölcsönösen ne zavarják egymást további esti programjukban. Lassacskán a mi közönségünk is megszokja, hogy ahova ötórai teára hívják, oda nem hét órakor kell beállítani. Hét óra tájban már oszladozik a társaság, mert nemsokára kezdődnek a színházak és hangversenyek. A huzamosabb együttlét ideje a késő este, a vacsorára vagy a vacsora utáni teára hívottaké.
A teakultusz a five o' clock teák intézményével nőtt nagyra, s növekedésével együtt járt, hogy megsokasodtak a teához kívánatos sós és édes ennivalófélék is."
Ezután következik a könyvben több mint 150 édes és sós recept. Én most ezek közül a fent látható Huszárcsókot választottam.
