Bécsi karácsonyi vásár

A múlt héten két napot Bécsben töltöttünk a barátainkkal. Az első nap este megnéztük a Városháza előtti vásárt. Mivel hétköznap voltunk egyáltalán nem voltak sokan. Érdekes volt és drága. Már nem minden házikó egyformán szép, akad giccs is, vagy egyszerűen csak haszontalan, felesleges dolog. Mi inkább ettünk és ittunk. Kolbászt, sült gesztenyét, kekszeket, gyömbéreset, fahéjas almásat. Mákos sátornak nevezett péksüteményt, ez nekem nagyon ízlett. Kevés omlós tészta volt, rengeteg mákkal. Ittunk puncsot persze. Erdei gyümölcsöset, almásat és gránátalmásat. Mikor fázni kezdtünk, akkor beültünk egy bárba vagy pub-ba. Nem is tudom minek nevezzem. Hangulatosan volt berendezve, érdekes tárgyakkal és bútorokkal. Néhány furcsa dolog is volt, mert az egyik polcon, egy szép antik bútoron egy bukósisak hevert, mondanom sem kell, hogy nem igen illet a képbe. A falon szinték antik, tükör volt. Itt forró csokit ittunk, ami tulajdonképpen egy híg kakaó volt, de ennek dacára nekem jól esett. Persze más elképzeléseim vannak a forró csokiról. Az én kedvenc forró csokoládém fűszeres, sűrűbb és nagyon csokis. Legalább fahéj és szerecsendió van rajta egy kis chilivel. Mindenesetre itt jól éreztük magunkat, majd meglátogattunk még egy helyet és hazamentünk.

Másnap Schönbrunnba mentünk, ahol sokkal szebb volt a vásár. Nem láttam giccset és kellemesebb is volt. Itt kóstoltunk többféle perecet és mézes kalácsot.
Ami nem tetszett Bécsben azok az árak voltak. Egy cappuccino majdnem 5 euro volt mindenhol, egy espresso pedig 3.50. Olaszországban 1.20-ért ittuk a Garda tó partján egy bárban babzsákokon, kényelmesen reggelente, a tóban gyönyörködve. Tudjuk az olasz kávé milyen jó mindenhol. Mondjuk nem sokat keseregtünk rajta, de nem lehetett nem észrevenni a különbséget. A vásárban automatából adtak kávét több mint két euro-ért. Mindent összevetve jó volt és máskor is fogunk menni.

 

 

 

Mozart ház

Perecek

 

 

 

A szegedi karácsonyi vásár

Ez a blog szólni fog a csavargásaimról is bár mostanában nem sok idő jut erre a 3 kicsi gyerek mellett, de azért időnként előfordul. Volt idő, amikor három havonta utaztam, mellette pedig minden hétvégén máshova mentünk az országon belül bort kóstolni és vendéglőket felfedezni.
Ennek vége egy időre. :)

Tegnap Szegeden voltunk vásárolni. Sikerült majdnem minden fontos dolgot Karácsonyra beszerezni. A halas pultnál vettem néhány darab szuronycsigát. Hazafelé az úton találgattam hogyan fogom elkészíteni és vacsorára megenni, de hiába volt jégbe csomagolva, estére rossz szaga lett, így sajnos a kukában végezte. Talán nem volt friss és már nem bírta az utazást.

Megálltunk a vásárban is, nem vásárolni, hanem megkóstolni néhány dolgot. Bőséges volt a választék, viszont nem igen voltam éhes. Nagyon szép kézműves marcipánokat és szaloncukrokat árultak. Vittem haza Tokaji aszús és villányi vörösboros marcipánt.



Kulináris szempontból viszonylag széles volt a választék, ahhoz képest, hogy a vásár egy pici terülten folyt, a Széchenyi téren.

Árultak sült gesztenyét, több helyen kemencében sült lepényt, amely hasonlított a töki pomposra, csak itt nem úgy nevezték. Szalonna, hagyma, tejföl vékony lepénykenyéren.
Volt erdélyi kürtös kalács házikó is.






Lehetett három helyen forralt bort inni és egy helyen pálinkát kóstolni és vásárolni, itt adtak el forró grogot is.




Amit a legjobban sajnálok, hogy nem kóstoltam meg az ősi magyar borjúkötél nevű ételt, melyet helyben sütöttek kemencében. Ez a borjúkötél tulajdonképpen sós kalács tejfölös juhtúróval.




A vásár szélén állt egy házikó, melyre ráírták Falatozzon Szent Pétör serpenyőjéből. Itt kóstoltam forralt bort, sült fehér- és vörös kolbászt, fokhagymás, gyömbéres csirkét és csalamádét, hozzá fűszeres hajában sült krumplit. Minden nagyon finom volt. Péter Ferenc, a tulajdonos elmondta, hogy szívesen elutaznak rendezvényekre is. (Én szívesen látnám őket az EMI táborban. :) )
Készítenek nagyon finom desszerteket is. Csodálatos békésszentandrási kolbászokat lehetett vásárolni. Lehetett enni fokhagymás sült vért is. Ez utóbbit gyermekkorom disznóvágásain ettem utoljára. Régen volt.







Tervben volt még a Szeged vendéglő vagy a Jobb mint otthon halászcsárda, de kifutottunk az időből, majd legközelebb.