A római bejegyzés után szeretnék bemutatni egy régi, római receptet, a Marhafarok hentes módra nevű étel elkészítését. Ennek a receptnek az eredete az antik kis vendéglőkig nyúlik vissza, azokba a római negyedekbe, ahol hentesek éltek. Számos változata létezik az ételnek, használhatunk hozzá fenyőmagot, mazsolát és keserű kakaót is. Én a keserű kakaót és a fenyőmagot kihagytam, de a mazsola érdekes édességet kölcsönzött az ételnek.
Hozzávalók:
- 1 kg marhafarok
- 1 sárgarépa
- 100 gramm szalonna
- 1 liter paradicsomszósz
- 2 szál szárzeller
- 1 evőkanál vágott petrezselyem, én ennél többet raktam valamivel
- 3-4 db. szegfűszeg
- 1 nagyobb vöröshagyma
- 2 cikk fokhagyma
- só, bors
- 4 dl száraz fehér bor
- 3 evőkanál olívaolaj
- 2 evőkanál mazsola
Én a tálalásnál reszeltem rá pecorino sajtot.
Elkészítés:
A marhafarkat feldaraboljuk és lemossuk, majd leszárítgatjuk.
A hagymát, fokhagymát, répát és a zellert feldaraboljuk, majd félretesszük.
A szalonnát felaprítjuk és egy kevés olívaolajon a lángra tesszük. Mikor üvegessé válik beletesszük a húsdarabokat, majd adunk hozzá egy kicsi vizet.
Ezután beletesszük a zöldségeket, a petrezselymet majd sózzuk és borsozzuk. Alacsony lángon lefedve főzzük egy 20 percig.
Miután letelt az idő hozzáöntjük a bort, majd újra hagyjuk egy fél óráig főni.
Ezután hozzáadjuk a paradicsomszószt és ha kell pótoljuk a vizet is. Lefedve, alacsony lángon főzzük körülbelül 2-3 óráig.
A mazsolát beáztatjuk egy tálka vízbe, majd miután elkészült az étel rászórjuk.
Forrón tálaljuk.
Forrás: GialloZafferano
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 9., csütörtök
2015. június 26., péntek
Pár nap Rómában
Egy sikeres középfokú olasz nyelvvizsga után úgy döntöttünk megnézzük Rómát. A repülő foglalásakor szerencsések voltunk, mert kedvező áron sikerült repülőjegyeket vásárolni. Arra már rájöttem nincsenek szabályok arra, hogy mikor lehet jó áron foglalni, legfeljebb annyi, hogy a januárban és a februárban valamivel olcsóbb , mint a többi hónapban. Érdemes gyakran látogatni a honlapot vagy hírlevelet kérni, mert sokszor csak 24 óráig tart egy akció.
A Ciampino repülőtérre érkeztünk, ahonnan buszok indulnak a Termini pályaudvarra körülbelül fél óránként. Két társaság is indít buszokat, a megállójuk egymás mellett van, az áraik azonosak. Csak annyi embert engednek felszállni, ahányan le is tudnak ülni. Mi a Shuttle nevű busszal utaztunk 4 euro-ért.
A Vatikánban kerestünk szállást metróvonal közelében, találtunk is a Vatikáni Múzeum kijáratával szemben egyet, melynek Vista Sull'Arte a neve. Egy testvérpár volt a tulajdonos, legalább is úgy gondolom, bár valójában nem kérdeztem rá. Beszéltek olaszul, angolul és franciául is. Minden rendben volt, pont azt kaptuk amire számítottunk a leírás alapján. Korrektek és rugalmasak voltak az érkezést és a kijelentkezést illetően is. Az utolsó napon ott hagyhattuk még néhány óráig a csomagot, hogy ne kelljen városnézés közben cipelni. A reggeli egyszerű volt, de bőséges választékkal. Volt természetesen édesség bőven, de nem csak, aki nem szívesen reggelizik olasz módra az is talált magának valamit. A reggeli benne volt az árban.
Az első nap figyelmetlenségből ráfizettünk egy vacsorára. Bementünk a Vatikáni Múzeummal szembeni étkezdébe, ahol az árak pofátlanul magasak voltak és sajnos nem figyeltük az árjegyzéket. Rendeltünk két szendvicset, kávét és csapolt sört. Nem gondoltam volna, hogy ezekért is el lehet sok pénzt kérni, hát lehetett. Ez volt az első és az utolsó, hogy valahova bementünk körültekintés nélkül.
Ahol az árjegyzéken két oszlop van, figyeljünk. Az első oszlop arra vonatkozik, aki állva fogyasztja el az ételét vagy a kinti asztaloknál. A második oszlop pedig azokra vonatkozik, akik asztalhoz ülnek bent. Ez sokkal drágább.
A tapasztalat az, hogy érdemes általában olyan helyekre menni, ahova a helybéliek is szívesen betérnek, nem csak a turisták. Hát ez nem volt az a hely. Tehát ahova inkább ne menjetek: Caffé Vaticano, Viale Vaticano 100.
Egy teljes napunk volt nézelődni, szerencsére Róma nevezetességei gyalog jól végigjárhatóak. Mi vásároltunk napi jegyet a közlekedési eszközökre, de nem feltétlen szükséges. (Az egy utazásra érvényes jegy 1. 50 euro, a neve: B.I.T.- Biglietto Integrato Tempo, a napi jegy pedig 6 euro, B.I.G.- Biglietto di un Giorno.)
A Trastevere negyedet semmiképpen ne hagyjátok ki, ha Rómában jártok és lehetőleg este érkezzetek, mert délelőtt szinte minden zárva van. Remek áron lehet igazi római ételeket kóstolni. A római gasztronómiában elterjedt a belsőségek használata, mint a máj, szív, lép, belek, pacal és fejhús. Szerintem érdemes megkóstolni a Trippa alla romana-t, amely a római csípős, paradicsomszószos pacal pecorino sajttal. További ismertebb ételek a Porchetta, azaz a disznósült, a Saltimbocca alla romana, borjúszelet sonkával és zsályával és a Coda alla vaccinara, azaz a marhafarok hentes módra.
A másik fontos dolog Rómában, hogy ne vásároljunk ásványvizet, mert felesleges. A város számos pontján találhatóak ivókutak, melyek ráadásul kitűnő minőségűek. Tehát inkább legyen nálunk palack, amit meg tudunk tölteni, ha egy kútra bukkanunk.
Bárhol jártam eddig életemben, szinte mindenhova visszamennék, mindig akad valami, ami kimaradt és úgy érzi az ember ezért még vissza kell térni. Hát nekem ez az Er Buchetto, mely 1890 óta árulja a Porchettát, azaz a disznósültet. A Termini pályaudvar közelében található, egy picike bejárata van és maga a helység is kicsi. Nem túl bizalomgerjesztő, de nem fogunk csalódni. A címe: Via del Viminale, 2F, 00184 Roma.
Most külön nem térnék ki Róma nevezetességeire, mert azokról bármelyik útikönyvekben tájékozódhatunk, de csatolok néhány képet arról, hogy mit is láttunk. A Vatikáni Múzeumról annyit írnék, hogy érdemes megnézni az oldalukat, mert léteznek ingyenes napok, amikor nem kell belépőt fizetni, ez általában hétfőn van. Célszerű már kora reggel odamenni, mert napközben több órás sorállásra számíthatunk, így is körülbelül fél napos programra készüljünk.
A Ciampino repülőtérre érkeztünk, ahonnan buszok indulnak a Termini pályaudvarra körülbelül fél óránként. Két társaság is indít buszokat, a megállójuk egymás mellett van, az áraik azonosak. Csak annyi embert engednek felszállni, ahányan le is tudnak ülni. Mi a Shuttle nevű busszal utaztunk 4 euro-ért.
![]() |
| Piazza San Pietro - Szent Péter tér |
A Vatikánban kerestünk szállást metróvonal közelében, találtunk is a Vatikáni Múzeum kijáratával szemben egyet, melynek Vista Sull'Arte a neve. Egy testvérpár volt a tulajdonos, legalább is úgy gondolom, bár valójában nem kérdeztem rá. Beszéltek olaszul, angolul és franciául is. Minden rendben volt, pont azt kaptuk amire számítottunk a leírás alapján. Korrektek és rugalmasak voltak az érkezést és a kijelentkezést illetően is. Az utolsó napon ott hagyhattuk még néhány óráig a csomagot, hogy ne kelljen városnézés közben cipelni. A reggeli egyszerű volt, de bőséges választékkal. Volt természetesen édesség bőven, de nem csak, aki nem szívesen reggelizik olasz módra az is talált magának valamit. A reggeli benne volt az árban.
![]() |
| Fontana della Barcaccia - Bárka szőkőkút |
![]() | ||||
| Caffé Grecco a Via dei Condotti-n |
![]() |
| Campo de' Fiori - nemcsak virágokat árulnak |
Az első nap figyelmetlenségből ráfizettünk egy vacsorára. Bementünk a Vatikáni Múzeummal szembeni étkezdébe, ahol az árak pofátlanul magasak voltak és sajnos nem figyeltük az árjegyzéket. Rendeltünk két szendvicset, kávét és csapolt sört. Nem gondoltam volna, hogy ezekért is el lehet sok pénzt kérni, hát lehetett. Ez volt az első és az utolsó, hogy valahova bementünk körültekintés nélkül.
Ahol az árjegyzéken két oszlop van, figyeljünk. Az első oszlop arra vonatkozik, aki állva fogyasztja el az ételét vagy a kinti asztaloknál. A második oszlop pedig azokra vonatkozik, akik asztalhoz ülnek bent. Ez sokkal drágább.
A tapasztalat az, hogy érdemes általában olyan helyekre menni, ahova a helybéliek is szívesen betérnek, nem csak a turisták. Hát ez nem volt az a hely. Tehát ahova inkább ne menjetek: Caffé Vaticano, Viale Vaticano 100.
Egy teljes napunk volt nézelődni, szerencsére Róma nevezetességei gyalog jól végigjárhatóak. Mi vásároltunk napi jegyet a közlekedési eszközökre, de nem feltétlen szükséges. (Az egy utazásra érvényes jegy 1. 50 euro, a neve: B.I.T.- Biglietto Integrato Tempo, a napi jegy pedig 6 euro, B.I.G.- Biglietto di un Giorno.)
A Trastevere negyedet semmiképpen ne hagyjátok ki, ha Rómában jártok és lehetőleg este érkezzetek, mert délelőtt szinte minden zárva van. Remek áron lehet igazi római ételeket kóstolni. A római gasztronómiában elterjedt a belsőségek használata, mint a máj, szív, lép, belek, pacal és fejhús. Szerintem érdemes megkóstolni a Trippa alla romana-t, amely a római csípős, paradicsomszószos pacal pecorino sajttal. További ismertebb ételek a Porchetta, azaz a disznósült, a Saltimbocca alla romana, borjúszelet sonkával és zsályával és a Coda alla vaccinara, azaz a marhafarok hentes módra.
![]() | |||
| Trastevere |
![]() |
| Trastevere |
![]() |
| A kávé, ahogy én szeretem, erősen minden nélkül |
A másik fontos dolog Rómában, hogy ne vásároljunk ásványvizet, mert felesleges. A város számos pontján találhatóak ivókutak, melyek ráadásul kitűnő minőségűek. Tehát inkább legyen nálunk palack, amit meg tudunk tölteni, ha egy kútra bukkanunk.
Bárhol jártam eddig életemben, szinte mindenhova visszamennék, mindig akad valami, ami kimaradt és úgy érzi az ember ezért még vissza kell térni. Hát nekem ez az Er Buchetto, mely 1890 óta árulja a Porchettát, azaz a disznósültet. A Termini pályaudvar közelében található, egy picike bejárata van és maga a helység is kicsi. Nem túl bizalomgerjesztő, de nem fogunk csalódni. A címe: Via del Viminale, 2F, 00184 Roma.
![]() |
| Egy udvar belseje, véletlen találtunk rá |
Most külön nem térnék ki Róma nevezetességeire, mert azokról bármelyik útikönyvekben tájékozódhatunk, de csatolok néhány képet arról, hogy mit is láttunk. A Vatikáni Múzeumról annyit írnék, hogy érdemes megnézni az oldalukat, mert léteznek ingyenes napok, amikor nem kell belépőt fizetni, ez általában hétfőn van. Célszerű már kora reggel odamenni, mert napközben több órás sorállásra számíthatunk, így is körülbelül fél napos programra készüljünk.
![]() |
| Vittorio Emanuele II emlékmű |
![]() | |||
| Colosseum |
![]() | ||
| Négy folyó kútja - Fontana dei Quattro Fiumi (Bernini) - A férfialakok testesítik meg a Dunát, a Gangeszt, a Nílust és Rio de Plata-t. |
![]() | |||
| Pantheon - Kr. e. 27- ben építtette Marcus Agrippa, Augustus veje, ez azonban leégett és Hadrianus hadvezér építtette újjá Kr. u. 125-ben. Kupolájának átmérője 43 méter. |
![]() |
| Trevi kút. Sajnos felújítás alatt, tilos volt pénzérméket dobálni. Ettől független biztosan visszatérünk még. |
Címkék:
Olaszország,
Róma,
utazás
2014. július 31., csütörtök
Emilia - Romagna és Toscana - 1. rész
Az idén Modigliana-ban foglaltunk szállást Emilia - Romagna tartományban. A helyre az interneten bukkantunk, miközben szállásokat keresgéltünk a környéken. Olyan helyre szerettünk volna menni, ahonnan könnyen elérhető a tenger Rimini és Ravenna, de Firenze és más toszkán városok is. Így esett a választásunk Modigliana-ra. A szállásunk tulajdonképpen Modigliana-n kívül volt 3 km-re a hegyek között a szőlőültetvényekkel körülvett részen. Szomszéd sehol, csak a másik dombon, tulajdonképpen teljesen egyedül voltunk, kisgyermekes családok számára kitűnő helyen. A berendezés gyönyörű volt és életemben először voltam ennyire jól felszerelt konyhában. Még sajtreszelő és tésztaszűrő is volt, ami persze nem annyira meglepő Olaszországban mégsem általános. A kések, az edények a serpenyők, minden kifogástalan volt, még olívaolaj és balzsamecet is volt a konyhaasztalon. A tulajdonos Stefano Scalini, aki Quartarola néven borokat is forgalmaz. Bevallom őszintén nem voltam a bortól elragadtatva annyira, túl magas volt az alkoholtartalma és különösebben illata sem volt. Az íze némileg kárpótolt, de magamtól nem vásárolnék belőle.
Képek a szállásról és a környékről
Agriturismo Case Nuove, Stefano Scalini
Modigliana, Via Casa delle Suore 10.
Modigliana alig több mint 4000 lakosú városka. Látványosságai közé tartozik a Ponte San Donato híd és a Dóm. Itt élt Don Giovanni Veritá (1807- 1885), aki a város legismertebb lakója volt, egy igazi olasz hazafi, aki Olaszország egyesítése mellett szállt síkra.
Palmanova
Az első városka melyet meglátogattunk még útközben az Palmanova volt, mely északkeleten fekszik Udinétől 27 km-re. A város a 16. században épült, máig megőrizte 9 szögletű formáját. 1797-ig Velence fennhatósága alá tartozott, amikor az osztrák haderő sikeresen bevette. Napóleon csapatai kiűzték az osztrákokat és elfoglalták egész Velencét. Az 1797-es békeszerződésben Napóleon a Habsburg Birodalomnak adta a várost. 1805-ben a pozsonyi béke után saját Itáliai Királyságához csatolta, majd 1814-ben a bécsi kongresszus után Velence és szárazföldi birtokai Ausztriához kerültek. Az osztrák időszak 1866-ig tartott, mikor Friuli és Veneto az Olasz Királysághoz került. Az első világháborúban az olasz haderő fontos támaszpontja volt a város. Palmanova-t 1960-ban olasz műemlékké nyilvánították. A történelméről dióhéjban ennyit kívántam leírni. Lássuk ezt a gyönyörű várost közelebbről.
A központi tere a Piazza Grande, mely pontosan hatszögletű, itt található a templom, a városháza és számos kávézó is. Mi a Caffetteria Torinese-t választottuk. Kiderült jó helyre érkeztünk, mert a Caffetteria Torinese-t a Gambero Rosso olasz borkalauz 2011-ben az év legjobb bárjává választotta. A bár 1938-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt.
Fontosnak tartják a minőséget, nem kínálnak cukros és mesterségesen színezett üdítőket, sem aromákkal készült ételeket. Széles a borkínálat és a borokhoz választható falatkák, nyers sonkák, sajtok és halak. A kínálatot mindig a szezonhoz igazítják. Mi kávét és fagylaltot kóstoltunk valójában. A csokoládéfagylaltjuk a legjobb volt, melyet ezen a nyaraláson Olaszországban ettem. A kávé pont olyan, ahogyan szeretem, pár sötét, sűrű krémes korty a forró csésze alján, fekete és aromás, természetesen cukor nélkül keserűen.
A forró csokoládéhoz a világ legjobb kakaóit használják Valrhona-t, Michel Cluizel-t és Domori-t.
Cím:
Palmanova, Friuli - Venezia Giulia
Piazza Grande 9.
Tel: 0432920732
www.caffetteriatorinese.com
A három városkapu (Porta Aquileia, Porta Udine, Porta Cividale) közül az egyik
2012. október 15., hétfő
Bozen (Bolzano)- Dél- Tirol
A korábbi bejegyzésemben írtam, hogy a Garda tónál nyaraltunk
szeptemberben. Egyik nap kirándulást tettünk Bozenben. Következetesen
Bozennek fogom nevezni, mert többségében Dél- Tirolt német anyanyelvűek
lakják és németül a város Bozen.
A város Dél- Tirol központja, azonban a betelepítések folytán a lakosság aránya megváltozott. 73 %- ban olasz, és 26 %- ban német anyanyelvűek lakják, mellettük élnek még kevés számban ladinok. A környező falvakban és városokban azonban a német anyanyelvűek vannak túlsúlyban.
Bozen igazán érdekes város a maga kettősségével. Egyszerre van jelen az olasz és a német hatás. Ez megmutatkozik a város építészetében és a hely gasztronómiájában is. Sokan hiszik azt tévesen, hogy egész Alto Adige tartomány autonómiával rendelkezik, a valóságban csak Bozen és környéke. Trento már olasz város és a környékét is olaszok lakják.
Az autonómiáról annyit, hogy Dél- Tirol az Osztrák- Magyar Monarchiához tartozott, és az első világháború után került Olaszországhoz. Az olasz politika természetesen, - mint szinte mindenhol, ahol hasonló helyzettel találkozunk- arra törekedett, hogy az olaszok arányát növelje a térségben. Ez Bozenben ugye sikerült is. Ausztria határozottan kiállt Dél- Tirol mellett és addig vitték nemzetközi fórumokra az ügyet, míg az olasz kormány engedett. Dél - Tirol 1971-ben nyert területi autonómiát. Érdekes volt az idegen vezetőnk, aki olasz volt. Kérdezgette a buszon, hogy ki honnan jött. Kérdezte vannak e köztünk skótok, walesiek és mások. A nap végén pedig elmondta Dél Tirol szép, büszkék vagyunk rá, de akkor is Olaszországhoz tartozik. Ezt leszámítva korrekt módon beszélt a történelemről és a politikáról is. Ez ritka magatartás felénk.
Bozen nagyon szép város. A főtéren kezdtük a sétát, majd a kicsi utcácskákban folytattuk, ahol sorakoztak a különböző üzletek. Persze előtte egy kávézóban ittunk egy espresso-t és ettünk mellé egy csokoládés cornetto-t, porcukorral a tetején. Sajnos nincsen róla fénykép.
Egy hosszabb séta után felmentünk egy libegővel Oberbozenbe (Soprabolzano). Itt fent már az embernek tényleg az volt az érzése, hogy Ausztriában jár. A házak stílusa, a rend, a tisztaság. A városkában egy nosztalgia vonatra szálltunk. Szőke, kék szemű, magas fiatalember nézte meg a jegyeinket.:)
Ezzel a vonattal mentünk el Renon-ig, ahol megebédeltünk. A hely pontos neve: Sporthotel Spögler. A hotel és az étterem a Spögler család tulajdonában áll. Sikerült a tulajdonossal néhány szót váltani, akivel a politikai azonosság rögtön megmutatkozott. Az a meglepetés ért minket a helyszínen, hogy a felszolgáló magyar volt. Az étlapon zömmel dél- tiroli fogások szerepeltek, de nem hiányoztak az olasz konyha népszerűbb ételei sem. A konyha egyébként teljesen középszerű volt, de a táj kárpótolta ezt.
Ebéd után elgyalogoltunk egy közeli kilátóhoz, majd induláskor sikerült néhány palack bort beszerezni a Spögler családtól. Ezután utazás következett vissza a szállásunkig, a Garda tó partjára.
A város Dél- Tirol központja, azonban a betelepítések folytán a lakosság aránya megváltozott. 73 %- ban olasz, és 26 %- ban német anyanyelvűek lakják, mellettük élnek még kevés számban ladinok. A környező falvakban és városokban azonban a német anyanyelvűek vannak túlsúlyban.
Bozen igazán érdekes város a maga kettősségével. Egyszerre van jelen az olasz és a német hatás. Ez megmutatkozik a város építészetében és a hely gasztronómiájában is. Sokan hiszik azt tévesen, hogy egész Alto Adige tartomány autonómiával rendelkezik, a valóságban csak Bozen és környéke. Trento már olasz város és a környékét is olaszok lakják.
Az autonómiáról annyit, hogy Dél- Tirol az Osztrák- Magyar Monarchiához tartozott, és az első világháború után került Olaszországhoz. Az olasz politika természetesen, - mint szinte mindenhol, ahol hasonló helyzettel találkozunk- arra törekedett, hogy az olaszok arányát növelje a térségben. Ez Bozenben ugye sikerült is. Ausztria határozottan kiállt Dél- Tirol mellett és addig vitték nemzetközi fórumokra az ügyet, míg az olasz kormány engedett. Dél - Tirol 1971-ben nyert területi autonómiát. Érdekes volt az idegen vezetőnk, aki olasz volt. Kérdezgette a buszon, hogy ki honnan jött. Kérdezte vannak e köztünk skótok, walesiek és mások. A nap végén pedig elmondta Dél Tirol szép, büszkék vagyunk rá, de akkor is Olaszországhoz tartozik. Ezt leszámítva korrekt módon beszélt a történelemről és a politikáról is. Ez ritka magatartás felénk.
Bozen nagyon szép város. A főtéren kezdtük a sétát, majd a kicsi utcácskákban folytattuk, ahol sorakoztak a különböző üzletek. Persze előtte egy kávézóban ittunk egy espresso-t és ettünk mellé egy csokoládés cornetto-t, porcukorral a tetején. Sajnos nincsen róla fénykép.
![]() |
| Bozen főtere. A háttérben Walter von der Vogelweide szobra látható. |
| A dóm. |
| A perecek és a német rozskenyerek |
Egy hosszabb séta után felmentünk egy libegővel Oberbozenbe (Soprabolzano). Itt fent már az embernek tényleg az volt az érzése, hogy Ausztriában jár. A házak stílusa, a rend, a tisztaság. A városkában egy nosztalgia vonatra szálltunk. Szőke, kék szemű, magas fiatalember nézte meg a jegyeinket.:)
Ezzel a vonattal mentünk el Renon-ig, ahol megebédeltünk. A hely pontos neve: Sporthotel Spögler. A hotel és az étterem a Spögler család tulajdonában áll. Sikerült a tulajdonossal néhány szót váltani, akivel a politikai azonosság rögtön megmutatkozott. Az a meglepetés ért minket a helyszínen, hogy a felszolgáló magyar volt. Az étlapon zömmel dél- tiroli fogások szerepeltek, de nem hiányoztak az olasz konyha népszerűbb ételei sem. A konyha egyébként teljesen középszerű volt, de a táj kárpótolta ezt.
![]() | |
| A kolbász mustárral és savanyú káposztával. |
2012. szeptember 11., kedd
Garda tó, Olaszország
Régen jelentkeztem, bár eredetileg nem így terveztem, mégis nyári szünetre "ment" a blogom. Több oka is van ennek. Az egyik, hogy a nyáron kevesebb időm volt írni, a másik, hogy sokat töltöttem edzéssel, mert néhány nap és indulok egy 21 km-es futóversenyen és szerettem volna alaposan felkészülni rá.
Riva del Garda
Az elmúlt héten nyaralni voltunk Olaszországban a Garda tónál, egészen pontosan Riva del Garda-n.
Riva del Garda a tó északi csúcsán helyezkedik el, Trentino tartományban. A város a sportolók paradicsoma. Mindenhol széles kerékpár út van. Sokan utaznak ide biciklivel, hogy túrázzanak a környéken. Két nap mi is bicikliztünk a tó mellett. Több vitorlás iskola működik, emellett lehetőség van kajakozni, vízisízni és szörfözni is. Rengetegen futottak a parton. (Én is futottam reggelente ébredés után és mikor készen voltam ittam a parton egy igazi espressot. :) ) A bátrabbak úsztak is a 17 fokos vízben.
A Garda tavon három tartomány osztozik. Lombardia, Trentino és Veneto. Északon magas hegyek láthatóak, közel vannak a Dolomitok. Délre laposabb a táj.
Riva del Garda szerintem remek hely, ha a Garda tónál szeretnénk nyaralni, mert autópályán megközelíthető, közel van Verona, Trento és Bolzano is. Emellett természetesen a tó más városkái is meglátogathatóak. Igazán gyermekközpontú hely, sok szép és biztonságos játszótérrel.
A központ a tópart mellé épült. Lenyűgöző történelmi épületekkel, keskeny sikátorokkal elvarázsolja az utazót. A tópartról látható egy erődítmény, mely 1124-ben épült, ma múzeum található benne. A város főtere a November 3 tér. (Piazza III Novembre), melyben gyönyörű középkori épületek sorakoznak. Itt áll az Aponale torony, mely volt már só és gabonaraktár, börtön, a világháború alatt pedig megfigyelőpont. A főutcán és a kikötőnél is sorakoznak a pizzériák és fagylaltozók.
Sirmione
Sirmione a tó déli részén található félsziget. 4 km hosszan nyúlik a tóba. A város legismertebb épülete a Scaligera erőd (Rocca Scaligera), melyet 1259-ben építettek Mastino della Scala megbízásából. A tó mentén több olyan vár található melynek bástyáján halfarok látható, ez a Scala család jelképe volt. Sirmione már a római korban fürdőváros volt, ma is többen keresik fel gyógyfürdői miatt.
Sirmione szerintem nagyon zsúfolt város, mert pár perc alatt elérhető a Velence- Milano autópályáról. Érdemes ellátogatni és körülnézni, de szerintem nem a legjobb célpont ott nyaralni.
Szeretném még megemlíteni, ha itt nyaralunk akkor érdemes megállni Limone sul Garda -ban. Szintén gyönyörű kisváros, mely citromtermeléséről ismert, de nem tudja a versenyt tartani a déli országrészek citromültetvényeivel. Mindenhol árulnak citromot és friss citromlevet. Mindezek ellenére nevét valószínű nem a citromról, hanem a határról kapta. Korábban itt húzódott az osztrák- olasz határ.
Érdekes kirándulóhely Malcesine is, ahol egy drótkötélpályán feljuthatunk a Monte Baldora. (2218 méter) Saloban is érdemes egy sétát tenni. Itt kiáltotta ki Mussolini a Saloi köztársaságot 1943-ban.
Arco
A város Riva del Garda-tól északra terül el, 4 km-re. Könnyen elérhető kerékpárral is. Mi gyalog vágtunk neki az útnak. Autóbusszal is megközelíthető. Arco nagyon szép város. A központját meghatározza a sziklára épített vára. Itt található a környék egyik híres cipőboltja a Dro, ahol nagyon szép bőrcipőket lehet vásárolni.
Vásárlás:
Az egész tóra jellemző, hogy sok a sportbolt, ezen belül a kerékpár szaküzletek. Bor és ínyencboltok is találhatóak mindenütt, aminek polcain sorakoznak a Limoncello-k, a különböző formájú pasta-k és olívaolajak. Szép könyvesboltokban is nézelődtem, vásároltam is egy regényt, a gyerekeknek pedig mesekönyvet.
Forrás:
Olasz tavak és Verona, Berlitz
Francesco Martello: Der Gardasee
Az utóbbi könyv nagyon részletes, rengeteg fotóval. A helyszínen sok helyen kapható különböző nyelveken.
Riva del Garda
Az elmúlt héten nyaralni voltunk Olaszországban a Garda tónál, egészen pontosan Riva del Garda-n.
Riva del Garda a tó északi csúcsán helyezkedik el, Trentino tartományban. A város a sportolók paradicsoma. Mindenhol széles kerékpár út van. Sokan utaznak ide biciklivel, hogy túrázzanak a környéken. Két nap mi is bicikliztünk a tó mellett. Több vitorlás iskola működik, emellett lehetőség van kajakozni, vízisízni és szörfözni is. Rengetegen futottak a parton. (Én is futottam reggelente ébredés után és mikor készen voltam ittam a parton egy igazi espressot. :) ) A bátrabbak úsztak is a 17 fokos vízben.
A Garda tavon három tartomány osztozik. Lombardia, Trentino és Veneto. Északon magas hegyek láthatóak, közel vannak a Dolomitok. Délre laposabb a táj.
Riva del Garda szerintem remek hely, ha a Garda tónál szeretnénk nyaralni, mert autópályán megközelíthető, közel van Verona, Trento és Bolzano is. Emellett természetesen a tó más városkái is meglátogathatóak. Igazán gyermekközpontú hely, sok szép és biztonságos játszótérrel.
A központ a tópart mellé épült. Lenyűgöző történelmi épületekkel, keskeny sikátorokkal elvarázsolja az utazót. A tópartról látható egy erődítmény, mely 1124-ben épült, ma múzeum található benne. A város főtere a November 3 tér. (Piazza III Novembre), melyben gyönyörű középkori épületek sorakoznak. Itt áll az Aponale torony, mely volt már só és gabonaraktár, börtön, a világháború alatt pedig megfigyelőpont. A főutcán és a kikötőnél is sorakoznak a pizzériák és fagylaltozók.
Sirmione
Sirmione a tó déli részén található félsziget. 4 km hosszan nyúlik a tóba. A város legismertebb épülete a Scaligera erőd (Rocca Scaligera), melyet 1259-ben építettek Mastino della Scala megbízásából. A tó mentén több olyan vár található melynek bástyáján halfarok látható, ez a Scala család jelképe volt. Sirmione már a római korban fürdőváros volt, ma is többen keresik fel gyógyfürdői miatt.
Sirmione szerintem nagyon zsúfolt város, mert pár perc alatt elérhető a Velence- Milano autópályáról. Érdemes ellátogatni és körülnézni, de szerintem nem a legjobb célpont ott nyaralni.
Szeretném még megemlíteni, ha itt nyaralunk akkor érdemes megállni Limone sul Garda -ban. Szintén gyönyörű kisváros, mely citromtermeléséről ismert, de nem tudja a versenyt tartani a déli országrészek citromültetvényeivel. Mindenhol árulnak citromot és friss citromlevet. Mindezek ellenére nevét valószínű nem a citromról, hanem a határról kapta. Korábban itt húzódott az osztrák- olasz határ.
Érdekes kirándulóhely Malcesine is, ahol egy drótkötélpályán feljuthatunk a Monte Baldora. (2218 méter) Saloban is érdemes egy sétát tenni. Itt kiáltotta ki Mussolini a Saloi köztársaságot 1943-ban.
Arco
A város Riva del Garda-tól északra terül el, 4 km-re. Könnyen elérhető kerékpárral is. Mi gyalog vágtunk neki az útnak. Autóbusszal is megközelíthető. Arco nagyon szép város. A központját meghatározza a sziklára épített vára. Itt található a környék egyik híres cipőboltja a Dro, ahol nagyon szép bőrcipőket lehet vásárolni.
Vásárlás:
Az egész tóra jellemző, hogy sok a sportbolt, ezen belül a kerékpár szaküzletek. Bor és ínyencboltok is találhatóak mindenütt, aminek polcain sorakoznak a Limoncello-k, a különböző formájú pasta-k és olívaolajak. Szép könyvesboltokban is nézelődtem, vásároltam is egy regényt, a gyerekeknek pedig mesekönyvet.
Forrás:
Olasz tavak és Verona, Berlitz
Francesco Martello: Der Gardasee
Az utóbbi könyv nagyon részletes, rengeteg fotóval. A helyszínen sok helyen kapható különböző nyelveken.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Címkék
futásfélmaraton
(1)
1848
(1)
Advent
(2)
áfonya
(2)
ajándék
(3)
Alkonyi László
(1)
Alkonyi_László
(2)
alma
(10)
amaránt
(2)
amaretti
(1)
amaretto
(1)
amerikai
(2)
ananász
(1)
Angela Hartnett
(1)
Anglia
(7)
angol
(2)
angol konyha
(3)
Anna Pavlova
(1)
Antonio Carluccio
(1)
aprósütemény
(6)
Arad
(1)
aszalt szilva
(1)
Ausztria
(1)
avokádó
(3)
Az ínyesmester szakácskönyve
(3)
Ázsia
(3)
babér
(1)
bacon
(1)
banán
(8)
banánkenyér
(1)
baracklekvár
(1)
bárány
(1)
bazsalikom
(4)
Bécs
(3)
befőzés
(1)
birsalma
(2)
blogszületésnap
(1)
Bodri pince
(1)
bonbon
(2)
bor
(7)
Borbély Zsolt Attila
(1)
borjúnyelv
(1)
borkorcsolya
(1)
borleves
(1)
borok
(2)
bors
(1)
briós
(1)
brokkoli
(1)
burgonya
(1)
cake pop
(1)
Cambridge
(2)
Capri
(2)
carrot cake
(2)
cékla
(7)
chili
(3)
ciabatta
(1)
citrom
(8)
cukkini
(1)
cukormentes
(1)
cukrászda
(1)
curry
(3)
cseresznye
(1)
csillagánizs
(1)
csirke
(4)
csirkecomb
(1)
csirkemáj
(1)
csokitorta
(1)
csokoládé
(45)
csombor
(1)
darázsfészek
(1)
datolya
(4)
Deák Ferenc
(1)
Dél- Olaszország
(4)
Dél- Tirol
(1)
desszert
(96)
desszert.
(1)
díj
(2)
dió
(13)
Don Alfonso 1890
(1)
Dorozsmai Endre
(1)
édesburgonya
(1)
édeskömény
(2)
édesség
(5)
egészséges
(17)
egzotikus
(2)
élesztős tészta
(1)
előétel
(20)
előétel gluténmentes
(3)
Emilia- Romagna
(1)
eper
(10)
Erdély
(2)
erdélyi ételek
(1)
erdélyi konyha
(9)
Essencia
(1)
Észak- Olaszország
(1)
Északi- tenger
(1)
étterem
(3)
étteremajánló
(1)
étteremkritika
(1)
fafülgomba
(1)
fagylalt
(1)
fahéj
(3)
fánk
(5)
Farsang
(3)
fehér csokoládé
(2)
fehércsokoládé
(2)
fejléc
(2)
felfújt
(1)
félmaraton
(1)
fenyőmag
(1)
feta
(1)
focaccia
(1)
fokhagyma
(3)
főétel
(14)
francia
(2)
futás
(2)
futóknak
(2)
füge
(2)
garnéla
(2)
gasztroajándék
(2)
Gere Andrea
(1)
gesztenye
(3)
gesztenyeliszt
(1)
Giorgio Locatelli
(1)
gluténmentes
(56)
gluténmentesen
(1)
gomba
(1)
Gordon Ramsay
(3)
Gragnano
(1)
gránátalma
(1)
grapefruit
(1)
gyerekeknek
(30)
gyerekmenü
(1)
Gyergyó
(1)
gyömbér
(11)
gyümölcs
(32)
habcsók
(2)
habcsók kávé
(2)
hagymalekvár
(1)
hal
(7)
halászcsárda
(1)
halétel
(1)
házi
(1)
házias
(1)
Heston Blumenthal
(1)
hideg
(2)
hús
(3)
hús_nélkül
(3)
Húsvét
(8)
india
(2)
irodalom
(1)
ital
(3)
Jamie Oliver
(1)
játék
(5)
joghurt
(4)
kacsa
(1)
kagyló
(1)
kakaó
(7)
kakaólikőr
(2)
kakaós
(1)
kandírozott
(1)
kapor
(1)
káposzta
(1)
Karácsony
(32)
karalábé
(1)
karamell
(3)
kardamom
(1)
kávé
(7)
kávé mellé
(1)
kecskesajt
(3)
keksz
(9)
kelet
(1)
kelt tészta
(12)
kenyér
(3)
Két falánk olasz
(1)
kifli
(1)
kínai
(2)
kiwi
(2)
klasszikus
(2)
kocsonya
(1)
kókusz
(10)
kókusztej
(5)
Kolozsvár
(1)
konyhasónapló
(1)
koriander
(1)
Kossuth Lajos
(1)
köles
(1)
köret
(1)
körte
(4)
krém
(1)
krémleves
(1)
kritika
(2)
kuglóf
(2)
kuszkusz
(1)
lángos
(1)
Lavazza
(1)
lazac
(6)
lazacpisztráng
(1)
lekvár
(3)
lencse
(1)
lepény
(2)
lestyán
(1)
levendula
(1)
leves
(22)
likőr
(1)
lilakáposzta
(1)
linzer
(1)
liszt nélkül
(4)
lisztmentes
(1)
Lombardia
(2)
London
(4)
Luca nap
(1)
macaron
(1)
Magyar Elek
(3)
magyar konyha
(1)
mák
(5)
málna
(3)
Mamma Agata
(1)
mandula
(16)
mangó
(2)
március_15
(1)
marhafarok
(1)
marhahús
(1)
Marina del Cantone
(1)
marsala
(1)
mascarpone
(3)
Massa Lubrense
(1)
mazsola
(3)
medvehagyma
(2)
meggy
(6)
menü
(2)
menüsor
(1)
méz
(7)
mézes
(2)
mézeskalács
(2)
Modigliana
(1)
mogyoró
(10)
mogyorókrém
(1)
mousse
(2)
mozzarella
(1)
muffin
(3)
must
(1)
München
(1)
müzli
(1)
Nápoly
(1)
narancs
(7)
német
(1)
Nerano
(1)
Nigella Lawson
(1)
Nutella
(3)
nyár
(2)
nyári
(1)
nyírfacukor
(2)
olajbogyó
(3)
olasz konyha
(24)
Olaszország
(8)
olívaolaj
(1)
omlós tészta
(3)
orda
(1)
osztrák konyha
(1)
osztrigaszósz
(1)
ősz
(1)
paccheri
(1)
padlizsán
(2)
padlizsánkrém
(1)
Pak_choy
(1)
palacsinta
(1)
paleo
(5)
Palmanova
(1)
panna cotta
(3)
papaya
(1)
paprika
(2)
paradicsom
(6)
parfé
(1)
pasta
(1)
pavlova
(1)
pekándió
(1)
petrezselyemgyökér
(2)
pisztráng
(1)
pite
(4)
pizza
(1)
pogácsa
(3)
Pompei
(1)
próbálkozások
(1)
program
(1)
Provence
(2)
pub
(2)
Puglia
(1)
puncs
(1)
quinoa
(2)
rebarbara
(1)
reform
(1)
régi recept
(1)
Réka
(1)
répa
(2)
ribizli
(1)
ricotta
(1)
rizottó
(1)
rizsliszt
(2)
rizstészta
(1)
Róma
(2)
rozmaring
(4)
rukkola
(4)
rumos_meggy
(1)
sáfrány
(1)
sajt
(1)
sajttorta
(1)
saláta
(9)
saláta egészséges
(1)
sárgabarack
(1)
sárgadinnye
(2)
sárgarépa
(1)
savanyú_uborka
(1)
Soltvadkert
(1)
sonka
(2)
sóska
(1)
sör
(1)
spagetti
(1)
spárga
(2)
spenót
(1)
sport
(2)
stévia
(1)
Stollen
(1)
suhajda
(1)
süllő
(1)
sült paprika
(1)
sütemény
(15)
sütés- főzés gyerekkel
(1)
süti nyalóka
(1)
sütőtök
(16)
szardella
(2)
szárított paradicsom
(1)
Szeged
(2)
Szekszárd
(1)
Szent Korona cukrászda
(1)
Szenteste
(1)
szerecsendió
(1)
Szeretlek Magyarország
(1)
szezámolaj
(1)
szilva
(6)
Szilveszter
(2)
szójaszósz
(2)
szőlő
(3)
születésnap
(2)
szüret
(1)
tamarind
(1)
tárkony
(2)
tavasz
(2)
tejbegríz
(1)
tejföl
(1)
tejszín
(4)
teljes kiőrlésű
(3)
Temesfő
(1)
terrine
(3)
tészta
(1)
tojás
(1)
tojásfehérje
(8)
tojáslikőr
(1)
Tokaj
(3)
tonhal
(2)
torma
(1)
Torockó
(1)
torta
(31)
Toscana
(2)
tökmag
(3)
töltött_káposzta
(1)
trüffel
(2)
túró
(14)
túrógombóc
(1)
túrós pite
(1)
túrótorta
(1)
Umbria
(1)
utazás
(20)
ünnep
(10)
ünnepi ételek
(1)
ünnepi_menüsor
(1)
ünnepre
(1)
vanília
(2)
vaníliaöntet
(1)
vaníliarúd
(2)
vargabéles
(1)
vásár
(2)
vegetáriánus
(4)
Velence
(1)
vendéglőkritika
(1)
vendégváró
(5)
vers
(1)
versenyrecept
(1)
Vida Péter
(1)
VKF 39
(1)
VKF 40
(1)
VKF 41
(1)
VKF 44
(1)
VKF 45
(1)
vörös áfonya
(1)
vöröslencse
(1)
Walter Eselböck
(1)
wasabi
(1)
Wiedenthal
(1)
zabaglione
(1)
zöldbab
(1)
zöldcitrom
(2)
zöldség
(1)
zöldségek
(4)
zsemlegombóc
(1)
Zserbó
(1)

















