Ennek vége egy időre. :)
Tegnap Szegeden voltunk vásárolni. Sikerült majdnem minden fontos dolgot Karácsonyra beszerezni. A halas pultnál vettem néhány darab szuronycsigát. Hazafelé az úton találgattam hogyan fogom elkészíteni és vacsorára megenni, de hiába volt jégbe csomagolva, estére rossz szaga lett, így sajnos a kukában végezte. Talán nem volt friss és már nem bírta az utazást.
Megálltunk a vásárban is, nem vásárolni, hanem megkóstolni néhány dolgot. Bőséges volt a választék, viszont nem igen voltam éhes. Nagyon szép kézműves marcipánokat és szaloncukrokat árultak. Vittem haza Tokaji aszús és villányi vörösboros marcipánt.
Kulináris szempontból viszonylag széles volt a választék, ahhoz képest, hogy a vásár egy pici terülten folyt, a Széchenyi téren.
Árultak sült gesztenyét, több helyen kemencében sült lepényt, amely hasonlított a töki pomposra, csak itt nem úgy nevezték. Szalonna, hagyma, tejföl vékony lepénykenyéren.
Volt erdélyi kürtös kalács házikó is.
Lehetett három helyen forralt bort inni és egy helyen pálinkát kóstolni és vásárolni, itt adtak el forró grogot is.
Amit a legjobban sajnálok, hogy nem kóstoltam meg az ősi magyar borjúkötél nevű ételt, melyet helyben sütöttek kemencében. Ez a borjúkötél tulajdonképpen sós kalács tejfölös juhtúróval.
A vásár szélén állt egy házikó, melyre ráírták Falatozzon Szent Pétör serpenyőjéből. Itt kóstoltam forralt bort, sült fehér- és vörös kolbászt, fokhagymás, gyömbéres csirkét és csalamádét, hozzá fűszeres hajában sült krumplit. Minden nagyon finom volt. Péter Ferenc, a tulajdonos elmondta, hogy szívesen elutaznak rendezvényekre is. (Én szívesen látnám őket az EMI táborban. :) )
Készítenek nagyon finom desszerteket is. Csodálatos békésszentandrási kolbászokat lehetett vásárolni. Lehetett enni fokhagymás sült vért is. Ez utóbbit gyermekkorom disznóvágásain ettem utoljára. Régen volt.
Tervben volt még a Szeged vendéglő vagy a Jobb mint otthon halászcsárda, de kifutottunk az időből, majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése