Az Erdélyi Naplóban megjelent Dorozsmai Endre barátom könyvkritikája. Szeretném ide is beilleszteni, szerintem érdemes végigolvasni.
Bor és filozófia
(Alkonyi László új könyvéről)
Mottó: „…feladattal érkeztünk a világra, s minden nép, amely elveszíti a küldetését, önmagát veszejti el.” (Alkonyi László)
Alkonyi László a magyar borszakírás egyik – ha nem „a” – legjelentősebb alakja. A már életében legendává váló, 1927-ben született Michael Broadbent, az egyetemes borszakírás doyenje Alkonyi első könyvét, a „Tokaj – A szabadság bora” című művet a világ valaha írt 10 legjobb borkönyve közé sorolta. A „Borok és birtokok” című kötete páratlan alaposságú helyzetképet adott a kétezres évek elejének magyar borászatáról. A 2004-ben napvilágot látott „Tokaj – Dűlőmitológia” előkészítette a borvidéknek a dűlőszelektált száraz borok felé fordulását, a több évszázados hagyományok újjáéledését. A „Tokaj – Iránytű borkedvelőknek” című könyve 2009-ben jelent meg s nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a tokaji borvidék minden számottevő birtokát bemutassa. Az Alkonyi által főszerkesztett Borbarát, a legjelentősebb szakmai magazin volt(?) másfél évtizedig, egyelőre úgy tűnik, hogy forráshiány miatt e pótolhatatlan orgánum megszűnik.
A múlt év végén jelent meg a szerzőnek az eddigiektől merőben eltérő hangvételű kötete, a „Vigyázz, kész, rajt: Bor”, melyben érdekes és izgalmas szemantikai, hermeneutikai kitérők mellett anekdotázik, mesél borral kapcsolatos élményekről, borászokról, jelenségekről, az angolszász és a francia kóstoló-attitűdről, a barrique-technológiáról, a dűlők jelentőségéről és azok klasszifikációjáról, a borok fajta-centrikus megközelítésének veszélyeiről, Istenről, emberről, hagyományról és borról. A könyv úgy olvasmányos és könnyen fogyasztható, hogy közben fontos igazságokat mond ki és helyenként társadalomfilozófiai magaslatokba emelkedik. Hadd idézzem elsőként egyik kedvenc passzosomat, mely jól visszaadja a könyv alaphangulatát. „Nem is olyan régen a mindennapi élet még négyes harmónián nyugodott. A harmónia négy lába a kapálásból, a szalonnából, a vöröshagymából és a borból állott. Olyan szép egyensúlyban voltak egymással, amilyenben napjaink halandói csak ritkán lelhetik örömüket. Rendjén is mentek a dolgok egészen addig, amíg a csodálatos együttesből az urbanizáció ki nem rántotta a kapálást. Ettől a perctől kezdve a szalonnából koleszterin, a hagymából büdösség, a borból pedig alkohol lett, és az összhangzat hosszú időre megsemmisült.”
A szerző Tokaj kapcsán vetette papírra a hagyomány lényegével kapcsolatos gondolatait, melyek az élet más területein, a bortól eltérő létszegmensekben is igencsak érvényesek: A hagyomány nem más, mint múltbéli örökségünknek azon szeletei, amelyek hasznosak, szépek és értékesek a jelenkor és a jövő számára. Az ezen kívül eső dolgok alkotják elhagyandó hibáink csokrát. Egy pusztuló kultúra sokszor éppen azért pusztul, mert örökségéből nem tudja kiválasztani mindazt, ami hasznos, szép és értékes, így jövőképét elveszíti, és a jelenéhez sem tud hasznosan, szépen és értékesen közeledni. Hagyományaink felismerése, valódi önmagunk megtalálása mindazonáltal nehéz és sokszor fájdalmas folyamat – még egy olyan örömteli dolog környezetében is, mint a bor.”
Végül pedig álljon itt egy idézet a szabadság és a bor összefüggéséről, mely egyben arra is rámutat, hogy mennyire ember- és értékgyilkos a szabadság álprófétái, a globalizátorok, a szabad piacra hivatkozó monopol-kapitalizmus képviselői által népszerűsített profit-centrikus világszemlélet: „A szabad ember az, aki a környezetéből ki tudja emelni a bennük szunnyadó teljességet, ha úgy tetszik: az istenit. Én tehát nem akkor vagyok szabad, ha azt teszem, amit akarok, hanem akkor, ha a tulajdonomban lévő hatalmas márványtömbből – aminek legtökéletesebb formája a benne szunnyadó Vénusz-szobor – kibontom a szépséges testet, a tökélyt. Ehhez idő kell, tudás, tehetség, szándék, tapasztalat és szorgalom. És még valami: el kell tudnom szakadni az anyagias szempontoktól. Nem mérlegelhetem, hogy mennyivel több pénzt keresnék, ha a márványtömböt vékony lapokra szeletelném, és eladnám járóburkolatnak.
A nagybetűs borkultúra csak ott születhet meg, ahol megkapaszkodhat a régi görögök szabadságfogalma, ahol az életöröm találkozhat az alkotás teljességével.”
Talán e három, egyáltalán nem véletlenszerűen kiválasztott idézetből is kitűnik: Alkonyi könyvét nemcsak a borrajongóknak érdemes elolvasni, hanem mindenkinek, akinek fontos a magyar hagyomány, a múltba ágyazott magyar jövő, az értékteremtés, az Isten – ember – föld háromszög szerves kapcsolatának újjáélesztése.
A könyvet a szerzőnél lehet megrendelni: laszlo.alkonyi@borbarat.com.
Dorozsmai Endre
Köszönöm, meg fogom nézni.
VálaszTörlés